Testvértelepülések
Balauseri (Balavásár – Kiskend)
A falu Marosvásárhelytől 18 km-re délkeletre a Kis-Küküllő középső folyásának jobb oldalán fekszik. Az Erdélyi-medence közepén, a Küküllőmenti-dombvidéken található. A helység alaprajza nyugat–kelet irányú, a főutcán kívül kevés mellékutcája van. Neve a régi magyar Bala személynévből ered, névutótagja egykori vásáraira emlékeztet. 1325-ben Balauasara néven említik. A letelepülés 1200 és 1250 között mehetett végbe. A Kiskend-i uradalomhoz tartozó birtokokat (Balavásár területét is), a Szalók nemzetségbeli Baládfiak kapták. A földbirtok megműveléséhez lakóságot telepítettek. Később, a birtok felaprózódásával, a népesség földművelő munkásokra és részbirtokosokra oszlik. A földbirtokosok olcsóbb munkaerőt (zsellérek, cselédek) telepítenek. Így jelenhetett meg a román és cigány népesség. A kereskedelem fejlődésével zsidó családok is lakják. Ősi vámoshíd is volt a Kis-Küküllő folyón. Kitűnő bortermővidék, szüretei, vásárai egykor messze földön híresek voltak. 1851-ben az itteni szüreten tartották megbeszélésüket a Makk-féle összeesküvés résztvevői, akiket árulás folytán 1854-ben Marosvásárhelyen a Postaréten kivégeztek. Vására régóta nevezetes. A környező települések lakói állat, termény és háztartási szükségleteinek vásárait bonyolították és bonyolítják le, pénteki napon.
Tovább a település honlapjára: https://balavasar.ro/
Zemianska Olca (Nemesócsa)
A község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Területe 27,9 km², 2001-ben 2627 lakosából 2358 magyar és 234 szlovák volt. Komáromtól 20 km-re északnyugatra, Nagymegyertől 9 km-re délkeletre fekszik. Határában húzódik a Komáromi-főcsatorna. A falutól 1 km-re halad el a Pozsony–Komárom közti 63-as főút, vasútállomás a Komárom-Pozsony vonalon. Mellékutak kötik össze Zsemlékessel, Tannyal, Bogyaréttel és Gútával. Közigazgatásilag keletről Ekel, Megyercs és Keszegfalva, délről Nagykeszi, nyugatról Tany, Zsemlékes, Bogya és Bogyarét községek határolják. Nemesócsa közigazgatási területe (más csallóközi falvakéhoz hasonlóan) hosszan nyúlik el északkeleti irányban, mintegy 10 km-re a faluközponttól. Új-Lapuhát, Ócsai Rétek és az egykori Pálffy-major tartozik hozzá. A mezőgazdasági szövetkezet (1995 óta Megart Rt. néven) ma is működik, 2006-ban 1540 hektáron gazdálkodott. A falu Tany felé eső végén fűrésztelep és parkettagyár működik, a régi hengermalom ma is üzemel. A faluban magyar és szlovák nyelvű alapiskola, speciális és művészeti iskola, valamint óvoda is működik. 2006 óta gyorsmentőállomása is van. 1264-ben Oucha néven említik először. Az oklevél szerint királyi udvarnokok faluja volt. A falu több kisebb településből, majorból alakult ki. Legrégebbi része Pusztaócsa, ahol honfoglalás kori sírokra bukkantak. A község a középkorban a pannonhalmi apátság birtoka volt, majd később több nemesi család élt itt, innen a nemes előtag a falu nevében. Közülük a legjelentősebbek a Kánya és a gróf Cseszneky családok voltak. A község határában levő dűlőnevek, Pusztalögér (1297) vagy a Faluhely-dűlő nevében az egykori Samud (1298) elpusztult település nevét őrzik. 1849 augusztusában a visszavonuló forradalmi hadsereg rövid ideig itt táborozott. 1894-ben egy hatalmas tűzvészben majdnem az egész falu elpusztult. A földműveléssel, állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozó faluban a 19. században szeszgyár, tejüzem, téglagyár és kavicsbánya is működött. 1910-ben 1782, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1918-ig Komárom vármegye Csallóközi járásának székhelye volt.
Tovább a település honlapjára: Zemianska Olca
Kolinec
Kolinec Csehország Plzeň-i régiójának Klatovy körzetében elhelyezkedő település. A község 48km²-es területet ölel át, népessége a 2006-os mérések szerint: 1431 fő. A település viszonylag fiatal, a kései letelepülés fő okai a körzetben uralkodó zord éghajlati viszonyok és a hegyvidéki, erdős terep nehéz mezőgazdasági kihasználása volt. Erősebb bevándorlás ezért csak a 6. században indul meg, amikor a Sušice-i szlávok a területre érkeznek. Feltehetően tehát egy régi szláv település helyén alapul meg a ma ismert város. A település az Ostružná völgyben fekszik, nevét eredetileg erről kapta (manapság is gyakran nevezik Pstružné-nek). Valószínűleg a 13. század első felében emlegetik először Kolinec néven, a főterén épített kőtemploma nyomán, amelynek építése az 1180-évre tehető. Napjainkban Kolinec modern polgári város, teljes kényelmet és magas szintű szolgáltatásokat nyújt. A mindenkori városvezetés ezért kulcsfontosságúnak tartja az idegenforgalmat, az üdülőterület fejlesztését. A város nagy kerékpárút hálózathoz kapcsolódik, találhatóak lovaglási utak, illetve minőségi kulturális és sportolási lehetőségeket biztosít minden odaérkezőnek. A látogatók gyönyörködhetnek a táj szépségében, valamint felfedezhetik a település műemlékekben gazdag romantikus óvárosát.