Advent II. vasárnap

Advent második vasárnapja, Populus Sion.

December 08.

• 16.30: Várunk mindenkit szeretettel településünk karácsonyfájánál.
  Vendéglátó: Református közösség, Tápiószentmártoni Zöldike Természetjáró S. E.
  
• 17.00: Gyermek karácsony, a helyi óvodások műsora
  

Az ádvent szó a  latin adventus, ‘eljövetel’ szóból származik és az egyházi év első részét jelöli, ez a karácsonyt előkészítő időszak. A mai római liturgiában a XII. 25. előtti 4 vasárnap és a közéjük eső 18-24 hétköznap. A 4. században a gallikán liturgia területén alakult ki, amikor még vízkeresztkor kereszteltek, a keresztelésre szóló 3 hetes előkészületi idő volt. Az 5. században XII. 25. előtérbe került, s az advent átkerült karácsony elé és megnyúlt, 6 hetes lett (Szt Márton napjától XII.24-ig tartott). Róma az 5. sz:, vsz. Szt Simplicius pápa idejében fogadta be 4 vasárnapos változatában. Alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt. Az írországi ktori liturgiában az advent az ítéletre érkező Krisztus várásával gazdagodott, s ezt hozták magukkal az ír misszionáriusok. A középkorban a 4 vasárnap további jelentéssel bővült, az Úr 4 eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor jön el, és készülni kell az eljövetelére. – Az advent kiemelkedő napjai a 3., Gaudete vasárnap és a XII. 17-24. közötti hét. A Mária-tisztelet megnyilvánulásai a hajnali misék és az Ó-antifónák – Az Úr eljövetelére bűnbánó lélekkel készülünk, régebben ezért az advent böjti idő volt. K-en XI. 15-től, a gallikán liturgia területén XI. 11-től (Márton napi lúd) böjtöltek. A latin egyház egyéb területein csak hús- és tejterméktilalom volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia területére XIV. Kelemen 1774: csak a szerdai, pénteki és szombati szigorú böjtöt írta elő, ami 1918-ig volt érvényben. 1956-ig 24-e, karácsony vigiliája volt szigorú böjti nap. Az adventi időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték. A korábban heti 3, majd 2 napos (szerdai és pénteki) adventi böjt és a szombati hústól való tartózkodás hagyományőrzőbb vidékeken még a 20. sz. közepén is szokásban volt az idősebbek körében. Egyes adatok szerint ezeket a böjtöket még a Nyíregyháza környéki tirpákok is megtartották. A legutóbbi évtizedekig kerülték az adventi időszak alatt a zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat sem tartottak. llyenkor számos kocsmában csak utasokat szolgáltak ki. Az advent hagyományos vallásos alaphangulatát Közép-Európa szerte a hajnali mise, a roráte jelenti. Sok helyütt szokás volt, hogy a gyermekek énekszóval, csengetéssel költögették a híveket, hogy a szentmisére odaérjenek. A rorátéhoz nagyszámú hiedelem és mágikus eljárás is fűződik. – Az adventi időszak jellegzetes hagyományai közé tartoznak az adventölés és a szálláskeresés. Ugyancsak erre az időszakra esik több jeles nap, amelyeknek népi hagyományköre kisebb-nagyobb mértékben vallásos elemeket is tartalmaz (András, Borbála, Miklós, Luca). Ekkor van a téli napforduló ideje is, amely a téli időszak vallásos mágikus népi szokáshagyományának nagy részén érezteti hatását. – A legújabb kor adventi szimbóluma az adventi koszorú. 1840: J. H. Wichern ev. lelkész imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, s rajta minden nap egy gyertyával többet gyújtott meg, és a falakat fenyőgallyal díszítette. Később a kereket koszorúvá alakították a köréje font fenyőgallyakkal. Ma úgy tartjuk, hogy az adventi koszorút három lila és egy rózsaszín gyertya díszíti, jelképezve a bűnbánatot és az örömöt. Valójában ez a szokás nem nyúlik vissza hosszú időre, régen minden gyertya fehér volt és esetleg a gyertyákra kötött szalagok színe igazodott az advent liturgikus színeihez. 1930-40-es években  katolikus körökben is terjedni kezdett.

Advent vasárnapjainak neve a misék kezdőénekéből (introitus) ered, ezért advent második vasárnapját Ézsaiás könyvének részlete után (Iz 30, 19 27 29 30)  Populus Sion (Sion népe) néven említik.

Advent II. vasárnapi miséjének rendje az 1938-as Örök misekönyv szerint