Advent I. vasárnapja

Advent első vasárnapja, Ad te levavi

December 1.

• 16:30-tól a község fenyőfájánál adventi várakozás. Várunk mindenkit szeretettel településünk karácsonyfájánál.
  Vendéglátó: Pünkösdi közösség és a Tápió-menti Kézműves Egyesület
  
• 17:00 Néptánc Gála a Várallyay Béla Művelődési Házban

Az ádvent szó a  latin adventus, ‘eljövetel’ szóból származik és az egyházi év első részét jelöli, ez a karácsonyt előkészítő időszak. A mai római liturgiában a XII. 25. előtti 4 vasárnap és a közéjük eső 18-24 hétköznap. A 4. században a gallikán liturgia területén alakult ki, amikor még vízkeresztkor kereszteltek, a keresztelésre szóló 3 hetes előkészületi idő volt. Az 5. században XII. 25. előtérbe került, s az advent átkerült karácsony elé és megnyúlt, 6 hetes lett (Szt Márton napjától XII.24-ig tartott). Róma az 5. sz:, vsz. Szt Simplicius pápa idejében fogadta be 4 vasárnapos változatában. Alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt. Az írországi ktori liturgiában az advent az ítéletre érkező Krisztus várásával gazdagodott, s ezt hozták magukkal az ír misszionáriusok. A középkorban a 4 vasárnap további jelentéssel bővült, az Úr 4 eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor jön el, és készülni kell az eljövetelére. – Az advent kiemelkedő napjai a 3., Gaudete vasárnap és a XII. 17-24. közötti hét. A Mária-tisztelet megnyilvánulásai a hajnali misék és az Ó-antifónák – Az Úr eljövetelére bűnbánó lélekkel készülünk, régebben ezért az advent böjti idő volt. K-en XI. 15-től, a gallikán liturgia területén XI. 11-től (Márton napi lúd) böjtöltek. A latin egyház egyéb területein csak hús- és tejterméktilalom volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia területére XIV. Kelemen 1774: csak a szerdai, pénteki és szombati szigorú böjtöt írta elő, ami 1918-ig volt érvényben. 1956-ig 24-e, karácsony vigiliája volt szigorú böjti nap. Az adventi időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték. A korábban heti 3, majd 2 napos (szerdai és pénteki) adventi böjt és a szombati hústól való tartózkodás hagyományőrzőbb vidékeken még a 20. sz. közepén is szokásban volt az idősebbek körében. Egyes adatok szerint ezeket a böjtöket még a Nyíregyháza környéki tirpákok is megtartották. A legutóbbi évtizedekig kerülték az adventi időszak alatt a zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat sem tartottak. llyenkor számos kocsmában csak utasokat szolgáltak ki. Az advent hagyományos vallásos alaphangulatát Közép-Európa szerte a hajnali mise, a roráte jelenti. Sok helyütt szokás volt, hogy a gyermekek énekszóval, csengetéssel költögették a híveket, hogy a szentmisére odaérjenek. A rorátéhoz nagyszámú hiedelem és mágikus eljárás is fűződik. – Az adventi időszak jellegzetes hagyományai közé tartoznak az adventölés és a szálláskeresés. Ugyancsak erre az időszakra esik több jeles nap, amelyeknek népi hagyományköre kisebb-nagyobb mértékben vallásos elemeket is tartalmaz (András, Borbála, Miklós, Luca). Ekkor van a téli napforduló ideje is, amely a téli időszak vallásos mágikus népi szokáshagyományának nagy részén érezteti hatását. – A legújabb kor adventi szimbóluma az adventi koszorú. 1840: J. H. Wichern ev. lelkész imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, s rajta minden nap egy gyertyával többet gyújtott meg, és a falakat fenyőgallyal díszítette. Később a kereket koszorúvá alakították a köréje font fenyőgallyakkal. Ma úgy tartjuk, hogy az adventi koszorút három lila és egy rózsaszín gyertya díszíti, jelképezve a bűnbánatot és az örömöt. Valójában ez a szokás nem nyúlik vissza hosszú időre, régen minden gyertya fehér volt és esetleg a gyertyákra kötött szalagok színe igazodott az advent liturgikus színeihez. 1930-40-es években  katolikus körökben is terjedni kezdett.

Advent vasárnapjainak neve a misék kezdőénekéből (introitus) ered, advent első vasárnapját így a 25. zsoltár kezdő szavai után, Ad te levavi (Hozzád emelem) néven említik.

Advent I. vasárnapi miséjének rendje az 1938-as Örök misekönyv szerint