Kincsem

Kincsem a verhetetlen, a legyőzhetetlen “csodakanca” 1874. március 17-én látta meg a napvilágot Tápiószentmártonban gróf Blaskovich Ernő birtokán. Apja: Cambuscan, anyja: Waternymph.

Cambuscan import angol telivér volt, amelyet 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a kisbéri ménes számára.

Waternymph 1860-ban született, 22-szer futott, 7 győzelem, 7 második és két harmadik helyezés volt versenykarrierjének eredménye.

Blaskovich akkor már több mint tíz éve foglalkozott angol telivérek tenyésztésével a lótenyésztés és a lovassportok népszerűek voltak a korszakban, a versenyeket, melyek a nemesség számára remek társasági eseménynek bizonyultak, Széchenyi István honosította meg a reformkorban.

Blaskovich akkoriban nem állt jól anyagilag, lovai sorra bukták a versenyeket, ezért úgy döntött, az 1874-ben született hat csikót inkább eladja. A vevők öt lovat meg is vásároltak, a későbbi bajnok azonban nem kellett nekik. Így Blaskovich úgy döntött megtartja és saját maga fogja versenyeztetni.

A homlokán csillagfoltot viselő sárga kanca egyéves korában kapta a Kincsem nevet Blaskovich Ernőtől, akinek az volt a szokása, hogy csak akkor nevezi el lovait, ha azok betöltötték első életévüket. Tulajdonosa ekkor még nem sejtette, hogy később tényleg kincset ér majd számára.

A fiatal kanca Gödre került 1875 őszén Tápiószentmártonból, ahol trénere az angol Robert Hesp lett. A gödi versenyistállóba érkezett nyakigláb sötétsárga kanca Kincsem, kiválóan telelt és nagyot fejlődött Hesp tréner tapasztalt keze alatt. Harmincnál több telivér volt akkor a mester gondjaira bízva, melyből 15 hároméves, s tucatnyi kétéves képezte az istálló élcsapatát. A jóhiszemű mester már 1876 egyik március végi délelőttjén hármasával vagy párosával dolgoztatván lovait, Kincsemet a szintén kétéves és nagyra tartott Lőrinczel galoppoztatta együtt az odalátogató tulajdonosok szeme előtt. Lőrincz tulajdonosa, Gyürky Béla – aki később amatőr festőként maga is lefestette Kincsemet – a csikógalopp után azonnal 10000 forintot ajánlott Blaskovichnak, hogy adja el a kancáját, de Ernő úr az akkor hallatlannak tűnő árért sem volt hajlandó egyetlen kétévesétől megválni.

Kincsem kétéves korában kezdett versenyezni, első hat győzelmét Németországban aratta. Háromévesen megnyerte az osztrák derbit, de Prágában, Hannoverben, Baden-Badenben, Frankfurtban, Sopronban és természetesen idehaza, Budapesten is lenyűgöző sikereket aratott.

Kincsem minden távon – 900-tól 4000 méterig – ugyanolyan magabiztosan teljesített, és ami főként különlegesnek számított, kancaként simán felvette a versenyt a ménekkel, sőt leiskolázta őket.

Négyéves pályafutása alatt Európa tizenhárom versenypályáján állt rajthoz ötvennégy futamban, melyek mindegyikében győzelmet aratott. Az 54 győzelemmel 6 tiszteletdíjat és több mint 200000 forintot nyert, ami az akkori versenydíjazás mellett igen hatalmas összegnek számított.

Egyízben Baden-Badenben Kincsem egyszerre ért célba az osztrák Hugo Henckel gróf Prince Giles the First nevű telivérjével. Blaskovich nem fogadta el a döntetlent, hanem a futam megismétlését kérte az akkori szabályok szerint erre lehetőség volt.

A két ló még aznap újra versenyre kelt egymással Kincsem ezúttal öt teljes hosszall előzte meg ellenfelét.

A csodakanca lábizületei azonban hatéves korára elkoptak, egy csikótól kapott rúgás pedig sántává tette. Blaskovich ezért visszavonultatta Kincsemet a versenyzéstől, és a kisbéri ménesbe küldte tenyészkancának, ahol öt csikót ellett: két mént (Talpra Magyar, Kincsőr) és három kancát (Budagyöngye, Ollyan nincs, Kincs).

Utolsó csikója, Kincs születése után, 1887-ben megbetegedett, gyomor- és bélgöcsök kínozták és éppen születésnapján, március 17-én kimúlt.

A legendás versenylóval kapcsolatban rengeteg anekdota keringett a korabeli sajtóban. Kincsem köztudottan „makrancos hölgy” volt, akinek minden igényét ki kellett elégíteni, hogy hajlandó legyen versenyezni.

Állítólag Kincsem az egyik baden-badeni verseny előtt egy napig szomjazott, mert nem volt hajlandó meginni az ottani személyzet által neki kínált vizet. Hosszú keresgélés után végül egy közeli kútban találtak olyan vizet, melynek minősége hasonlított a kanca által megszokott gödi ivóvízhez.

Szintén közismert Kincsem legjobb cimborájának, egy fekete-fehér macskának a története, aki a gödi birtokon együtt nőtt fel a versenylóval a tréningjeire is elkísérte pajtását, és még a hátára is felmászhatott. A legenda szerint Kincsem nem volt hajlandó elindulni egy futamon, ha nem volt vele hűséges macskatársa. Ezért egyszer, amikor a francia Boulogne-sur-Mer kikötőjében a macska véletlenül elkóborolt, az egész istállószemélyzet kétségbeesetten kereste az állatot.

Kincsem történetét többen kívánták már filmre vinni, egy időben két rivális projekt is versenyzett egymással a megvalósulásért. Végül Herendi Gábor rendezésében került mozikba a Kincsem film, 2017. március 16-án (valószínűleg nem véletlen a bemutató választott dátuma). A filmesek romantikus kalandtörténetet kerekítettek a legendás versenyló sztorijából, ami látványos és szórakoztató, ugyanakkor kevés köze van a valósághoz. Az őt alakító Nagy Ervinnel ellentétben Blaskovich gróf kis termetű, vékony testalkatú ember volt, egyáltalán nem élt nagyvilági életet, nem szórta a pénzt, sőt kimondottan zsugori természete volt, nők csábítása helyett inkább a birtokán, a lovai között töltötte az idejét. Kincsem az ő kezei alatt született, nem egy lóvásárban licitált rá, és semmiféle politikai indok, szabadságharcos vágy nem fűtötte. A filmben ábrázolt románc és a szerelme apjával való rivalizálás is csupán a képzelet műve.

Kincsem csontvázát 1954 óta a városligeti Vajdahunyad-várban működő Mezőgazdasági Múzeum őrzi, díjaival, érmeivel együtt. A csodakanca emlékére számos országban neveztek el futamot, olyanokban is, ahol nem is versenyzett. Budapesten a Kincsem Park őrzi a nevét.

Tápiószelén a Blaskovich család kastélymúzeumában is megtalálhatóak a leghíresebb magyar versenyló emlékei.

Külföldön „Hungarian Wonder”, azaz Magyar Csoda néven ismerik.

A telivértenyésztés egyik központjának számító angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museum) felállították a magyar kanca szobrát, a tárlókban pedig karrierjének dokumentumai láthatók.

A tápiószentmártoni lovasparkot is Kincsemről nevezték el (Kincsem Lovaspark); itt külön múzeum gyűjti a versenyló emlékeit. Bár Kincsem ősei többnyire brit származásúak voltak, a sötétsárga kanca mégis a magyar tenyésztés eredménye és mind a mai napig tökéletes példája a fajtának. A parkhoz tartozó mintegy ezerhektáros területen található az Attila domb, amely gyógyító energiájáról vált híressé.

„Kincsem” szobra

A Kincsem (1874-1887) nevű versenyló, egyszerű fatalapzaton álló, gipszből mintázott, festett szobra, tenyészkondícióban ábrázolja az állatot. Ifjabb Vastagh György szobrászművész korabeli vázlatokra, fotókra és az állat csontvázának preparátumán történt mérésekre támaszkodva mintázta meg a csodakancát 1942-ben.

A Blaskovich-család kérésére készült állatszoborból több példány ismeretes, közülük kettő (egy bronzból, és egy gipszből mintázott állatportré) a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban látható.

Pályafutása során 54 versenyen indult és valamennyit megnyerte a telivér tenyésztés történetének legendás alakja. Teljesítménye, amit azóta sem ért el a világ egyetlen versenylova sem, nemcsak tulajdonosának, hanem az egész magyar állattenyésztésnek szerzett hírnevet, megbecsülést szerte a világon.

Az emlékét a múzeumi csontvázon és a lóversenypályán kívül egy aszteroida is őrzi, melyet Sárneczky Krisztián csillagász fedezett fel 2007-ben.

Versenyei:

• 1876. június 21. Berlin
• 1876. július. 2. Hannover
• 1876. július 9. Hamburg
• 1876. július 29. Doberan
• 1876. augusztus 20. Frankfurt
• 1876. augusztus 31. Baden-Baden
• 1876. október 2. Sopron
• 1876. október 15. Budapest
• 1876. október 22. Bécs
• 1876. október 29. Prága
• 1877. április 27. Pozsony
• 1877. május 6. Budapest
• 1877. május 8. Budapest
• 1877. május 21. Bécs
• 1877. május 24. Bécs
• 1877. május 27. Bécs
• 1877. június 24. Hannover
• 1877. július 9. Hamburg
• 1877. szeptember 2. Baden-Baden
• 1877. szeptember 8. Frankfurt
• 1877. szeptember 29. Sopron
• 1877. szeptember 30. Sopron
• 1877. október 7. Budapest
• 1877. október 10. Budapest
• 1877. október 14. Bécs
• 1877. október 21. Prága
• 1877. október 23. Prága
• 1878. április 22. Bécs
• 1878. április 25. Bécs
• 1878. május 5. Pozsony
• 1878. május 14. Budapest
• 1878. május 16. Budapest
• 1878. május 19. Budapest
• 1878. május 26. Bécs
• 1878. május 28. Bécs
• 1878. május 30. Bécs
• 1878. augusztus 1. Goodwood
• 1878. augusztus 18. Deauville
• 1878. szeptember 9. Baden-Baden, holtverseny
• 1878. szeptember 29. Sopron
• 1878. október 20. Budapest
• 1878. október 22. Budapest
• 1879. április 28. Pozsony
• 1879. május 4. Budapest
• 1879. május 6. Budapest
• 1879. május 8. Budapest
• 1879. május 18. Bécs
• 1879. május 20. Bécs
• 1879. június 21. Berlin (I. Vilmos császár is megcsodálta.)
• 1879. augusztus 25. Frankfurt
• 1879. szeptember 2. Baden-Baden
• 1879. szeptember 29. Sopron
• 1879. október 19. Budapest
• 1879. október 21. Budapest